Újabb nap, újabb érzések. Annak ellenére, hogy ma szikrázó napsütésben, napszemüvegben és mellényben róttam az utamat azért fel felkavarnak a napi történések. Papíron sínen van az életem. Papíron. A jelen mellett elkezdett foglalkoztatni a jövő is, amelyben benne kéne lennie egy csomó olyan dolognak amit elvár tőlem a világ! Hass, Alkoss, Gyarapíts! Termelj adót és kellemes légyottjaid mementóiként világra kéne hozni (persze nem nekem tekintette arra, hogy az orvostudomány még nem képes a férfiakat megtermékenyíteni) utódaidat akik majd nevedet öregbítik. Ugyebár jelen pillanatban a család az minimum négy poronty meg apuka anyuka, természetesen keresztény erkölcsiséggel megáldva egy hétszemélyes állami autóban..... Tegnap amikor véletlenül a tévét kapcsolgattam és igyekeztem valami filmet találni pont ez ment a háttérben és egyszerre hördültünk föl párommal. A káromkodást, és a pontos idézést itt mellőzném is tekintettel arra, hogy még nem tudom beállítani, hogy bizonyos életkor felett lehessen olvasni soraimat. Nem vagyok agyontanult ember. Még diplomám sincs. Ettől függetlenül közalkalmazottként az állam szolgálatában tengetem a mindennapjaimat jó ideje. Sokat köszönhetek a munkámnak. Gerincsérvet, rengeteg ideget bla bla bla. Félre a tréfát utálom amikor hülyének néznek. Gyűlölöm. Márpedig jelen pillanatban úgy érzem annak néznek. Engem, téged és mindenkit. Párttól, vallási hovatartozástól, bőrszíntől, nemtől és életkortól függetlenül palira vettek minket. Engem is téged is. Bevallom néha kukucskálok. Nézem az embereket. Nézem azokat akikkel együtt utazom, vagy akik szemben jönnek velem az utcán. Megdöbbentő, hogy mennyire nem vidámak az emberek. Ha néha nem a basszus zakatol a fülemben akkor hallgatom miről beszélgetnek. Félelmetes hallani és látni, hogy vidám színfolt alig alig akad, mondjuk egy reggeli vonaton, vagy egy délutáni buszon és akkor a metrót meg sem említettem. Mindenki ideges, rohan, feszült. Kikerülsz az iskolapadból és elkezdesz rohanni valami felé. Kocsi, ház, család szentháromságért szakítod meg magad. Valljuk be ha nem örökölsz, és a fizetésed is az átlagos szintet üti meg akkor egy jó tíz évig, ha csak levegőt veszel már össze is jött egy kis lakás. De persze ha nekiállsz a vakvilágba gyereket gyártani máris megvan oldva a kérdés, mert hozzád vágnak pár millát, persze ha a bankod úgy látja jónak. Ha nem akkor rápacsáltál, mert gyerek van pénz nincs, most futhatsz azért, hogy megteremtsd neki az élethez szükséges dolgokat. Saját magamból kiindulva a rámfordított anyagi és szellemi javak összessége egy kisebb vagyon. Tekintettel arra, hogy előszeretettel ugráltam édesanyám idegrendszerén, inkább közelít ez az összeg egy kisebb afrikai ország éves költségvetéséhez. De akarom-e én, hogy a leendő és jelen pillanatban még meg sem született gyermekem állami nyomdákból kikerült állami tankönyvek állami lapjaiból tanulja az állami tanterv szerinti állami tananyagot, miközben ez az állam engem hű szolgáját is palira veszi? Akarom, hogy kizsigerelt ovónéni foglalkozzon vele? Akarom, hogy egy kizsigerelt tanárnő tanítsa, egy szürke iskolában, miközben hazafelé szürke és szomorú emberek veszik majd körbe? Akarom-e, hogy olyan környezetben nőjön fel, ahol hülyére vesznek, ahol mindenki besúg mindenkit, miközben mindenhonnan sziréna szól, hogy migráns, soros, bérenc. Nem éltem a nagy háborúk idejében, de rohadtul úgy érzem, mintha folyamatosan a légvédelmi szirénák szólnának, miközben a számba rágnák, hogy veszélyben vagyok. Veszélyben a munkám, veszélyben az életem, veszély veszély veszély. De azért szüld tele ezt a veszélyes világot. Ha egy kicsit odafigyel valaki, szinte érezni és látni lehet a zöld gázokat, az emberek körül. A tv, a rádió, az újságok és az internet pedig mint valami gyárkémény ontja magából ezt a mindent megfertőző valamit, ami rátapad az emberekre akik ezt magukon hordozva adják át egymásnak. Lassan úgy érzem, mintha valami bűzös mocsárban próbálnék, meg előre jutni, ahol a barátaim és a párom jelenti azt a kis talpalattnyi területet, ahol levegőt lehet venni anélkül, hogy valami trutymák rá ne kerüljön az emberre. És ebben a csodálatos környezetben te mosolyogj, hass, alkoss, gyarapíts! Maradj stabil. Kösz.